Európa, a bevándorlók és az emberi jogok

2015. október 14. 15:58

Nyilvánvaló, hogy léteznek az európai demokráciákban is olyan alapvető értékek, amelyek fölött ezek az államok nem alkudozhatnak. Interjú.

2015. október 14. 15:58
Főtér

A bevándorlás kapcsán kialakult két gondolkodási irány egyaránt Európa végével riogat: az egyik szerint mindenáron meg kell őrizni mindazt, ami jelenleg Európát jelenti, különben nem lesz többé Európa, a másik pedig amellett áll ki, hogy minden körülmények között alkalmazni kell az európai elveket, különben megtagadjuk mindazt, ami Európa. Van-e valamilyen középút, hogy Európa identitásában, értékeiben is megmaradjon Európának, de biztonságát is képes legyen megőrizni?


Sajnos nem tudok arra a kérdésre válaszolni, hogy Európa képes lesz-e megőrizni a biztonságát, és szerintem jelen órában senki más nem képes erre. Úgy gondolom viszont, hogy ahelyett, hogy makacsul ragaszkodnának valamiféle vélt európai értékekhez és elvekhez, az egyes európai országoknak inkább párbeszédbe kellene elegyedniük a bevándorló közösségeikkel. Azt remélni, hogy a jelenlegi bevándorlási hullám hamarosan elapad, s hogy a menekülteket Európa – vagy legalábbis az EU – határain kívül tudjuk tartani, nagyobbrészt illúzió. Azt remélni másfelől, amit Merkel asszony is láthatóan remél, hogy a bevándorlók maradéktalanul elfogadják majd Németország alapvető értékeit s a német emberek életformáját, valószínűleg megint csak illúzió. Ebben a helyzetben pedig nem látok más politikai alternatívát, mint a párbeszéd útját, noha ez az alternatíva sem kecsegtet túl sok reménnyel.

Ennek egyik (de nem az egyetlen) oka, hogy ezek a viták – ellentétben a filozófiai vitákkal – nem a légüres gondolati térben zajlanak, hanem konkrét társadalmakban, amelyek megszilárdult politikai hagyományokkal és intézményi struktúrákkal rendelkeznek. Franciaországban például a kendő-vitában nem lehetett, és ma sem lehet megkerülni a laicitás jellegzetesen francia elvét, noha ez a kompromisszumos megoldást eleve lehetetlenné tette és teszi. Hasonló példákat lehetne sorolni más európai országokból is.

Ez számomra azt mutatja meg, amit egyébként enélkül is tudtam: hogy ezek a viták, mint általában a viták, csak akkor lehetnek értelmesek, ha mindkét fél hajlandó engedni az álláspontjából. Nyilvánvaló, hogy léteznek az európai demokráciákban is olyan alapvető értékek, amelyek fölött ezek az államok nem alkudozhatnak, gondolok itt főleg azokra, melyekből az egyes európai demokratikus rendszerek a legitimitásukat nyerik. De az is teljesen nyilvánvaló számomra, hogy nem minden demokratikus érték ilyen természetű, hogy tehát némelyikük természetesen vitatható és vita tárgyává tehető. Mint ahogyan abban is többé-kevésbé biztos vagyok, hogy éppen azok a demokratikus értékek a leginkább vitathatóak (ilyen például az emberi jogok eszméje), amelyekről ezt a legkevésbé lennénk hajlamosak feltételezni, azaz amelyekről azt gondoljuk, hogy elválaszthatatlanul összefonódnak a demokráciáinkkal.

Egyáltalán beszélhetünk-e olyan egységes civilizációs-kulturális-politikai entitásról, hogy Európa?

Ez borzalmasan nehéz kérdés. Bármennyire is szeretnék, sajnos nem tudok hasonló rövidséggel válaszolni rá. Általában ilyenkor azt szoktuk mondani, hogy az európai civilizáció keresztény, vagy legalábbis keresztény eredetű. De ha ez igaz, akkor is csupán egy fél lábon álló igazság.

Az európai civilizáció legalább olyan mértékben örököse az antik görög és római civilizációknak, mint a zsidó-keresztény tradíciónak. Nekem azonban mindig az volt a bajom ezzel az állítással, hogy meglehetősen semmitmondónak találtam, főként akkor, ha ezt a mai európai ember politikai kultúrájára próbáltam lefordítani. Mondhatjuk persze, hogy a demokrácia görög találmány, de közben tudatában kell lennünk annak, hogy a mi demokráciáink ma már csupán a nevükben hasonlítanak az antikvitás demokráciáira (és itt csak sokadik, bár persze nem lényegtelen szempont, hogy ezek rabszolgatartó demokráciák voltak).

Ugyanígy, kérdés számomra, hogy egészen pontosan mi lehet a kereszténységnek és a keresztény tanításnak a relevanciája a mai európai ember politikai létezésére nézvést. És itt nem csak arra gondolok, hogy Európa társadalmai egyre inkább szekularizálódnak, s ezzel párhuzamosan egyre csökken az egyházak közvetlen vagy közvetett befolyása a politikai életre. Hanem arra is gondolok, hogy egyáltalán mi lehet a politikai relevanciája egy olyan vallásnak, amely eredetileg egyszerre volt apokaliptikus és – következésképpen – apolitikus. Jézus, ellentétben például Mohameddel, nem alapított birodalmat, és nem is látta el a híveit a mindennapokra szóló útmutatásokkal. Ehelyett viszont nyíltan hangoztatta, hogy az ő országa nem evilágból való.”

 

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 49 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
katus
2015. október 14. 21:58
015. 10. 14. 17:57 MORVAI KRISZTINA BEVÁNDORLÁS MILYENEK A MAGYARORSZÁGI MENEDÉKKÉRŐK KÖRÜLMÉNYEI A VALÓSÁGBAN? Akik Magyarországot gyalázzák a menedékkérők körülményei miatt, valószínűleg nem találkoztak még olyan külföldivel, aki szabályosan, a törvényeket betartva járt el, és így kért nálunk menedékjogot. Morvai Krisztina EP képviselő és Almási Lajos dokumentumfilmes végre megörökített egy ilyen találkozást, s e felvételen megosztják a tapasztalatokat. A képviselőnő országjárásáról szóló film harmadik részében egy kameruni menedékkérő saját szavaival s tényekkel cáfolja a nemzetközi közvéleményben terjesztett rémhíreket. https://www.youtube.com/watch?v=O0C_aa8jNx8
szkeptikus
2015. október 14. 21:27
"hogy éppen azok a demokratikus értékek a leginkább vitathatóak (ilyen például az emberi jogok eszméje), amelyekről ezt a legkevésbé lennénk hajlamosak feltételezni, azaz amelyekről azt gondoljuk, hogy elválaszthatatlanul összefonódnak a demokráciáinkkal." Számomra mindig is problematikus volt az "emberi jogok eszméje". Az emberi jogok eszméje nem természeti törvény. Ha végigtekintünk a történelmen, a mai emberi jogok többnyire nem teljesültek - sokszor egyszerűen csak azért, mert nem voltak meg hozzá a feltételek. Szerintem CSAK olyan minden körülmények közt érvényes "emberi jogot" szabad deklarálni, ami nem indukál mások számára kötelességeket. Extrém példa: Most még nincs deklarálva a "lakhatáshoz való jog" de már vannak akik foglalkoznak a gondolatával. Ez azt jelenti, hogy mások kötelesek a lakhatásomat biztosítani. De akkor mindenki elvárhatja hogy mások gondoskodjanak róla, ami abszurdum.
egyetmondok
2015. október 14. 21:18
" Ugyanígy, kérdés számomra, hogy egészen pontosan mi lehet a kereszténységnek és a keresztény tanításnak a relevanciája a mai európai ember politikai létezésére nézvést " -- segítsünk kicsit a tanácstalan szerzőnek,úgy tűnik ráfér: " szeretnék kitérni a szabadságjogoknak arra az európai rendszerére, amelyet lényegében az angol politikai gyakorlat és a francia forradalomnak az ideológiai programja együttesen dolgozott ki. Ennek döntő elemei a hatalmak elválasztása, az általános választás útján létrejövő népképviseleti parlament, a parlamentnek felelős vagy valamilyen módon a nép által kiküldött és visszahívható vagy határidős végrehajtó hatalom, a végrehajtó hatalomtól független bíráskodás, amelynek a hatásköre valamilyen formában kiterjed magára annak a hatalomnak az aktusaira is; a mindeme intézmények ellenőrzését lehetővé tevő szabad sajtó, gondolat-, gyülekezési és egyéb szabadságok, kiterjedt helyi önkormányzat, amelyek mind egymással összefüggő, egymást láncszerűen kölcsönösen tartó rendszert alkotnak, amiből egyetlenegy elemet sem lehet {3-62.} úgy kiemelni, hogy azzal az egész láncolat és az egész rendszer kárt ne szenvedjen. Ez a rendszer nemcsak hogy nem szorítható ilyen rövid lejáratú átmeneti jelenségekre, amilyenek a kapitalizmus és az uralmon lévő nagyburzsoázia vagy a polgári ideológia, hanem ezeknél sokkal messzebbre nyúlik vissza a múltba és remélhetőleg előre a jövőbe. Úgy minősíthető ez az egész rendszer, mint a nyugati kultúrkör egyik legvitánkívülibb, egyik legtartósabb, egyik leghitelesebb, leghumánusabb, legkevesebb veszélyt fölidéző nagy teljesítménye, amelynek – bár végső kicsengésében sok antiklerikális elem közepette jött létre – a végső gyökerei abban a társadalomszervező munkában gyökereznek, amelyet a kereszténység Nyugat-Európában elindított. Pontosabban: a végső gyökerei a görög-római politikai gyakorlatban gyökereznek, de azt tovább építette a keresztény inspirációjú társadalomszervezés, és ebben az értelemben a szabadságjogoknak ez a rendszere talán az egyetlen komolyan sikeres megvalósulási formája a kereszténység erőszakmentességet hirdető erkölcsi programjának. A történelem nem ismer még egy ilyen rendszert, amelyik a politika világát és ezen keresztül az egész társadalom életét ilyen mértékben megszabadította a felsőség és a másik ember erőszakától való állandó félelemtől, amelyik ilyen mértékben lehetővé tette volna, hogy a politikai hatalom birtokosai erőszakos halál és vesztőhely nélkül tudják átadni helyüket olyanoknak, akik erre az adott pillanatban alkalmasabbaknak látszanak, és ilyen mértékben lehetővé tegye a népnek, hogy döntő pillanatban a kedvére nem való politikai hatalmasoktól megszabaduljon." (Bibó István)
madarasi.abel
2015. október 14. 19:18
"Akár jönnek százezer számra, milliószámra bevándorlók, akár nem, Európa nem marad olyan, amilyen volt. Mert vagy tömegével kell együtt élnünk az alternatív kultúrákat megvalósító mikrotársadalmakkal, és ezért változunk meg, vagy erővel kell távol tartani őket, és ennek a nyomasztó súlya változtatja meg lelkében, attitűdjében a kontinensen élőket. Nem döntötte el egyik európai ország sem, hogy a kettő közül melyik rosszat válassza." Pokorni Zoltán
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!